1950-ben születtem Dombegyházán.
A költészet és a festészet régóta foglalkoztat.
Éppen ezért nem tudom megmondani, melyiket alkottam előbb:
egy valóságos festményt, vagy egy lírai verset?
A képen megjelenő lírai vonások, a versben mint lírai reflexiók jelenkeznek.
Szeretem az egyszerű formákat, a lecsupaszított valóságot.
Kerülöm a végleteket, a szélsőséges indulatokat.

Neveltetésem keresztény alapokon nyugszik. Igyekszem alázatosan megközelíteni
a kiválasztott témát, melynek kiindulópontja egy-egy szó, rövidre fogott mondat, a szem recehártyáján megjelenő kép-gondolat.

Ebben a disszonáns világban a belső harmóniára törekszem.

Kérdések önmaguktól nem léteznek, fel kell tenni őket, azonban mindezekre válaszolni a legnehezebb...

Arc nélküli világunkban vágyakozunk magunkhoz ölelni a mennyországot.

Repülni szeretnénk, mint a szárnyatlan angyalok...

Maier-Kránitz László